Az állampapírok egyetlen, érdemi jogi kockázata, amiről a legtöbben nem tudnak

A hazai, főként kockázatkerülő kisbefektetők körében jelen cikk keltének napján abszolút favoritnak tekinthetőek  - a fennálló gazdasági helyzet okán - az inflációkövető állampapírok, amelyek vonatkozásában egy érdemi jogi aggály vetődik fel, amelyet érdemes szem előtt tartani a vásárlás előtt.  

Az ún. szuperállampapír rövid ideig tündökölt, majd megbukott, amelyet főleg a járványhelyzet, háború okozta hirtelen inflációnövekedés eredményezett, hiszen ezen értékpapírba történő befektetés által elérhető hozamok messze elmaradtak az inflációs ütemtől: magyarán nem sokkal kevésbé "égett a pénz", veszített vásárlóerejéből, mintha azt az ember a kertben - a kutyák alá elásva - tartotta volna.

Az újra népszerűvé váló inflációkövető értékpapírok - a korábbi szuperállampapírral megegyezően - egyik hatalmas előnye abban rejlik, hogy likvid: azaz azonnal, könnyedén, pár kattintással részben vagy egészben "kivehetünk" belőle annyi pénzt amennyit szeretnénk, amikor arra szükségünk van. Azaz az online értékpapírszámla működése a legnépszerűbb állampapírok tekintetében megegyezik egy egyszerű netbank útján kezelt bankszámlával a tekintetben, hogy a sürgős szükség esetén a kívnt mértékű összeget egyszerűen leemeljük arról. (Mint minden pénzfelvétnek, így természetesen ennek is vannak költségei, azonban elhanyagolható mértékűnek tekinthetőek.) Ráadásul azzal az előnnyel történik mindez, hogy az értékpapírszámlán hagyott pénz tovább kamatozik (az addig felhalmozottat sem veszítjük el), sőt valamennyi, lekötött állampírba fektetett pénzünkhöz hozzájuthatunk.

A jogi csavar - amit eddig nem sosem alkalmazott a Magyar Államkincstár, de az előző évek rendkívüli eseményei után jogosan kelthet némi félelemérzetet mindenkiben - magán a lekötésen alapszik.

Értelemszerűen a Magyar Állam érdekében az áll, hogy minél tovább tartsuk a pénzünket állampapírban, s nekünk is ez szolgálja az érdekeinket, kivéve persze, amennyiben lekötés időtartamának eltelte előtt szeretnénk hozzájutni ahhoz. 

Jelen állás szerint azonban a klasszikus értelemben vett "lekötés" - azaz, hogy annak időtartama alatt nem juthatunk hozzá az állampapírba fektetett tőkéhez és kamathoz - nem köti a vevőt, hiszen a fentebb ismertetettek szerint a jelenlegi szabályozás értelmében - minimális veszteséggel - bármikor "feltörhetjük" azt.

Azonban ez kizárólag a kincstár által által, ún. hirdetményekben kerül rögzítésre, amelyek jogi kötőerejéről annyit, hogy azok bármikor megváltoztathatóak, visszavonhatóak.

Jelen írás keltének napján ez a befektetőknek kedvező környezetet e befektetés likvid mivoltához, azaz lejárat előtti, bármikori "visszaváltáshoz".

Viszont kiemelten hangsúlyozandó: a szóban forgó állampapírokba fektetett pénz általában minimum három év időtartamra köthető le, s a jelen konstrukció szerint - ellentmondásosan - a hagyományos értelemben vett lekötés nem is értelmezhető, hiszen a lejárat előtt hozzájuthatunk a befektetett tőkéhez és a "feltörés" időpontjában felhalmozódó kamatokhoz is, minimális veszteséggel.

S mivel az állampapírok megvásárlásával arra vállalunk kötelezettséget, hogy a lejáratig "bennhagyjuk" az összeget, így fennáll annak a lehetősége, hogy egy tollvonással változtasson a mostani kedvezménynek tekinthető, hirdetményben rögzített likvid jellegén a befektetésnek: azaz jogszerűen megteheti az állam, hogy visszavonja a "futamidő" előtti "pénzkivét" lehetőségét a befektetőktől. 

Ez azt eredményezheti, hogy amennyiben - egy példával szemléltetve - 6 évre kötöttünk le tízmillió forintot (minél hosszabb időre vállalunk kötelezettséget, úgy annál magasabb kamathoz jutunk), azzal a gondolattal, hogy "úgysem számít az időtartam, hiszen bármikor az állampapírba fektetett pénzemhez juthatok", s a gazdasági helyzet előnytelenül változik, úgy teljesen jogszerűen határozhat úgy a kincstár egy hirdetményben, hogy 6 év előtt egyáltalán nem, vagy akár rendkívüli mértékű veszteséggel férhetünk hozzá a likvidnek vélt összeghez.

Kiemelendő: erre mindeddig nem volt példa, viszont a hatályos szabályozás szerint az állam rendelkezésére bocsátott pénzünk tekintetében az állam kizárólag arra vállal kötelezettséget, hogy a tőkét és a felhalmozott kamatokat a lejáratkor visszafizeti. Az, hogy jelen cikk keltének napján az említett állampapírok tekintetében hirdetmények útján ettől eltérően bármikor "feltörhetővé" teszi a befektetett pénzünket, azaz bármikor hozzájuthatunk a tőkéhez és a "megbontásig" felgyülemlett kamathoz mindössze egy örök jogi kötőerővel nem rendelkező kedvezmény, amely bármikor megváltoztatható (visszavonható).

A 2023-as évben a reneszánszukat élő, ún. diszkont kincstárjegyek útján küszöbölhető ki ennek az esetleges bekövetkeztéből eredő nem várt helyzet: némileg kevesebb - de a várható inflációhoz közeli - hozamért nem szükséges ilyen hosszú időtávra lekötni a pénzünket, három hónaptól egy évig terjedő időszakra megtehetjük azt, a hosszú távú lekötéssel elérhető hozamhoz nagyon közeli profitért. 

Mindez a nagyon kockázatkerülő befektetőknek javasolt, a nyugodt alvást elősegítendő.

Végül, de nem utolsósorban megjegyzendő, hogy a gyakran hangoztatott közelgő államcsődtől való félelem a közgazdászok szerint megalapozatlan, amely az IMF és az EU védőhálója alatt csekély eséllyel következhet be, továbbá annak előállta esetén sem az állampapírokat érintené nagy valószínűséggel, hiszen az államba vetett befektetői bizalom teljes elvesztését eredményezné, amely a talpraállás egyik legnagyobb gátját képezné. 

Dr. Köller Dániel ügyvéd

Cím:

Budapest, Kőbányai út 45-A. J1. épület 3. emelet 2.ajtó, 1101

Telefonszám: 06 30 831 2233

E–mail: info@kollerugyved.hu